Mielőtt legközelebb megnyomnád a gombot, tedd fel magadnak a következőket:
1. Mire számítasz a charton?
Mit vársz el az adott árfolyamtól? Ez a te forgatókönyved. Nem érzés, nem remény, nem az, hogy „szerintem menni fog", hanem egy konkrét elvárás: honnan hová, és miért. Ha ezt nem tudod egyetlen mondatban megfogalmazni, akkor nincs trade-ötleted, csak egy impulzusod van. Az impulzus pedig nem stratégia.
2. Hol derül ki, hogy tévedtél?
Hol ronthatod el, ha mégsem történik meg, amire számítasz? Ez a kérdés választja el a kereskedőt a szerencsejátékostól. Minden forgatókönyvnek van egy pontja, ahol érvénytelenné válik. Ha az ár odáig eljut, akkor nem a piac volt „igazságtalan", hanem a te elképzelésed bizonyult rossznak, és ez teljesen rendben van. A profi nem attól profi, hogy sosem téved, hanem attól, hogy pontosan tudja, hol tévedett, és ott ki is száll.
3. Mennyit vagy hajlandó kockáztatni, hogy kiderüljön az eredmény?
Minden pozíció valójában egy kérdés, amit a piacnak teszel fel. És minden kérdésnek ára van. A kockázatod nem más, mint a belépőjegy ahhoz, hogy megtudd a választ. Ha ez az ár nagyobb, mint amit egy „nem" válasz esetén nyugodt szívvel kifizetnél, akkor a kérdést nem szabad feltenned. Ilyen egyszerű.
A többi dekoráció
Ennyi. Ez a három kérdés az egész kereskedés váza. Minden más csak dekoráció, ami vagy segít megválaszolni ezt a hármat, vagy csak eltakarja előled a lényeget.
Ezért soha ne hagyd, hogy mások miatt hülyének érezd magad, mert nem értesz valamit, amit ők a chartjukra pakolnak. Például 20 indikátor közös állását. Nincs szükséged 20 indikátorra. Aki így kereskedik, az nem hússzor okosabb nálad. Legtöbbször csak arra a bizonyosságra vadászik, ami nem létezik: a tökéletes, kockázatmentes belépőre.
Amikor legközelebb leülsz a chart elé, felejtsd el a zajt, és válaszolj erre a háromra: Mire számítasz? Hol ronthatod el? Mennyit ér meg neked, hogy kiderüljön? Ha mindháromra van pontos válaszod, akkor kereskedsz. Ha nincs, akkor csak kattintgatsz.